Fullwidth Page

A tavasz els? sóhaja minket rovereket is a természetbe csábított, így hát Gyombi és Bak Zsolti szervezésében a – még mindnyájunk számára ismeretlen területre – Somlóhoz látogattunk. Péntek délután tízen vágtunk neki ennek a kalandnak. Hosszú utunk során látni véltük a Balaton keleti csücskét, valamint elhaladtunk – a tavalyi táborhelyül szolgáló – Kisl?d település mellett is. Szállásunkat az esti órákban foglaltuk el a Kolontár községi közösségi házban. (Reszket? Peti írása)

A ház közel nyolcvan ember befogadására is képes lett volna! Az esti játéknak hála rádöbbentünk, hogy sokévi ismeretség után is sikerül meglepetést okoznunk egymásnak. Igazi kalandunknak szombat reggel vágtunk neki. Célunk a Somló valamint annak közvetlen környezete volt. A hegy 351 méter magas vulkáni tanúhegy. Nevét onnan kapta, hogy egykor szinte teljes egészében som fedte. A környék híres borairól is, – köztük legismertebb a Somlói juhfark – így illend? volt ellátogatnunk egy pincészethez is. Szemünk rögtön meg is akadt az „Öreg holló pince” táblán, így hát nekiindultunk. Puchinger Ede bácsi szívélyesen fogadott minket, s?t még némi útbaigazítást is kaptunk. A bórkóstolásra természetesen csak a nap végén került sor. Visszatértünkre feltétlenül biztosítottuk ?t. Míg a várhoz vezet? meredek kaptatót megtettük az út mentén hóvirágok százaiban gyönyörködhettünk. Kiadós ebédünket a konyha megmaradt falai közt fogyasztottuk el. A vár egyik jellegzetessége a füst elvezetésére szolgáló kürt? volt. Tiszta id?ben akár a Balatonig is elláthattunk volna, az id?járás azonban ezt nem tette lehet?vé. Panaszra azonban így sem volt okunk, néha-néha még a Nap is el?bújt. Miután túlestünk az ebéd utáni „kajakómán”, a Szent István kilátó következett. Nekem a kilátó a maga 10 méteres magasságával nem nyújtott igazi élményt, bár megemlítend?, hogy felavatásán több mint 6000 ember volt jelen! Annál érdekesebb volt a kilátó közelében található kereszt, melynek magassága 15 méter volt. A hegyr?l leereszkedve egy nagyobb hófoltot észlelvén nem sokáig haboztunk, és egy kisebb hócsatába bocsátkoztunk egymással. Lejjebb érve néhol sóvárogva tekintettünk a sz?l?sorok közt megbúvó idilli présházakra. Dia szavait idézném: „ De jó lenne egy napsütése reggelen azon a teraszon elfogyasztani a kávémat.” Ilyen és ehhez hasonló gondolatoktól felbátorodva vágtunk neki a hátralev? szakasznak. Ennek során megtekintettük a Szent Margit -, Szent Ilona- és Szent Márton kápolnát is, valamint egy 18. századi taposókutat is. A környéken serényked? emberek igen barátságosak voltak, bár nem egynek a börtön jutott eszébe ahogy megemlítettük Vác város nevét. Ede bácsihoz közeledvén zajra lettünk figyelmesek és hihetetlen látványban volt részünk: 4 ?z szaladt fel a hegyoldalon, egy fél perc múlva pedig újabb 3 követte ?ket! A fárasztó nap után igencsak jól esett mindnyájunk számára a pincében elfogyasztott kóstoló. Ede bácsi többek között a borkészítés mesterségér?l is mesélt. Ahogy lenni szokott az elfogyasztott bor mennyiségével a hangulat is egyre oldottabb lett, de természetesen a mértéktartással senkinek nem volt gondja. Az esti órákban elköszöntünk t?le. Örömittasan és fáradtan tértünk vissza szállásunkra. Másnap a viszonylag korai kelés után Devecser községben vettünk részt a szentmisén. Mint tudniillik Kolontár és Devecser is áldozatul esett a 2010. október 4-én történt vörösiszap katasztrófának, így tiszteletünket tettük az emlékm?nél. Devecser községben a parkban található fák törzsei még ma is kb. 2 méteres magasságik vöröslenek. Lehet?ségünk nyílt a kolontári tároló maradványait is megtekintenünk. Bizarr kett?s érzés kerített hatalmába. Egyszerre volt leny?göz? és szörny? a látvány. Zsolti szavaival élve egy Mars-béli táj nyílt szemünk elé. Igen-igen összeszorult az ember szíve, hacsak belegondolt, hogy mi is történhetett ott. A hétvégénk azonban mégis boldogan ért véget, hisz szervez?ink egy szép adag somlói galuskával vendégeltek meg minket. Tartalmasan telt eme 2 és fél nap, melynek során - úgy gondolom - rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza.

Írta: Reszket? Peti